Régészet

Kiskőrös környéke több ezer éve, már a történelem előtti korokban is lakott volt. Az ásatások során, a legkülönbözőbb korokból, a rézkortól, a bronzkortól, a népvándorlásokon át egészen az avarkorig kerültek elő leletek a környékről. Az 1930-as években került elő számos olyan leletanyag, mely hírnevet szerzett a településnek és az ásatásokat végző régészeknek is. Ezek a feltárások azonban nem valósultak volna meg Paulinyi Mihály feketehalmi tanító és Gyökér József eredetileg napszámos, majd vadőr közreműködése nélkül. Mindketten szenvedélyesen kutatták Kiskőrös határát, valamint értesítették az illetékes gyűjteményeket egy-egy értékes lelet előkerüléséről.

A jelenleg ismert legkorábbi kiskőrösi leletanyag középső rézkori (Kr. előtt 4000-3500). A bodrogkeresztúri kultúrához tartozó 11 sírt tártak fel 1930-ban Paulinyi Mihály bejelentése alapján a Seregélyesi út mentén a Nemzeti Múzeum régészei Hillebrand Jenő és Csalogovits József.

1932-ben, szintén Paulinyi Mihály tájékoztatás alapján, a Janka-malom melletti réten, a Városalatti-dűlőben 213 avar sírt tártak fel Fettich Nándor koordinálásával.

Gyökér Józsefnek köszönhető a csukás-tavi, szarmata kori (Kr.e. VI-III.sz.) sírok, valamint a vasútállomás mellett 1934-ben előkerült jazig-szarmata (Kr.e. III.-II.sz.) temető és a vágóhídi avar (Kr.u. VI-VIII.sz.) leletek megtalálása. Szintén Gyökér Józsefnek köszönhetően 1934-ben előkerült Kiskőrös egyik leghíresebb lelete a Vágóhídi-dűlőben. Egy domboldalban találtak rá egy előkelő avar kislány sírjára, akit innentől kezdődően csak „hercegkisasszonyként” emlegettek. Az avar „hercegkisasszony” alamandinköves nyakéke ma a Nemzeti Múzeumban található.

A háborút követően 1951-től indult meg újra a kutatás Kiskőrös és környékén. 1955-ben a Templomdomb vagy a cebei Kosztolik terepbejárása során Kiss György régész – anyagi forrás hiányában – csak az előkerült leletek begyűjtését tudta elvégezni. Megállapítása szerint a dombon egy középkori, 14-15. századi templom és temető terült el.

A Gépállomás (későbbi Agroline Kft.) melletti sportpálya építésekor egy középső bronzkori (Kr.e. 2000-1500) temető, mely a vatya kultúrához köthető hamvasztásos-urnasíros lelőhely.

Az 1970-es, 1980-as években nagyon kevés ásatás történt.

2011-ben, az egykori Gépállomás helyén működő Agroline Kft. területén a kecskeméti Katona József Múzeum régésze Wilhelm Gábor és kollégái az 1961-es anyaghoz köthető, vatya kultúrához tartozó urnákat találtak. A régészek már akkor sejtették, hogy a környéken kell lennie egy középső bronzkori központnak, melyet 2016-ban meg is találtak Kiskőrös határában. 161 korabeli fémtárgyat, köztük 11 db csónak alakú arany csüngőt találtak, melyek mennyiség és minőség tekintetében is igazi ritkaságnak számítanak. Feltártak egy 76 tételből álló ékszerdepót, öt tőrt, lándzsákat, hét db tokos baltát, ötvös szerszámokat.

Mint az láthatjuk Kiskőrös és környéke már egészen a rézkortól, bronzkortól lakott volt, de ez nem jelenti azt, hogy a jelenlegi település elődjéről beszélünk. A honfoglalás korából egyáltalán nincsenek adataik erről a területről.